Fabrika Mór
     Mese Vámosgyörk bivalyiról
     Az körutcán végestelen végig
        
"...mint valaha régen,
Mikor nekem ez a forgalom nekem az élet,
Természetes lélegzetvétele volt."
/Vas István: T.k.e./       
      hetedik út

 A huszonegyedik század trónol már igen rég óta, hova is tűntek már azok a gyöngyösi bivalyingák? Szindád néha emlékszik a fekete "bivaly-mozdonyokra", mik mint valami külön kis téli éjjek reptették kocsiikat a Mátra aljába, hol város szélin, lakott Szindbádnak igen jó esmerőse, a papi pincék vincellérje, kit gyakorta meglátogatott. Odafele a mozdony, mint rendesen az ilyen masinériáknak szokása, előlről, vigyázón mint Görgey Pál uram a vármegyét Lőcse városa alá vezette- diszelgett az kocsiknak, miknek oly kék vala szine, mint az réteknek buzavirágja, miket Szindbád mezőkön utaztában igen gyakorta látott. Visszafele azonban nem tágított helyéről a fekete vasgomboly, mintha csak a kisvárosban hagyta volna mátkáját a gépnek fűtője. Egyszer pedig megtörtént az Szindbáddal, hideg, zimankós téli estén, mikor az süsü, híres-neves sárkányunk nem a körutcai villamosokat szokta vezetni, hanem a vasutak befagyott váltóit melengetni,- valamiért kissé indult az vonat Gyöngyösről (alighanem késve is érkezett volt), s Vámosgyörknek állomására sem értek be hamarább. Mikoron Szindbád az pályaudvar beton-peronjára lelépett, látta mint távolodik a tündöklő éjszakába valami veres fény, s a veressapkás forgalmistahőgy oly bánatosan tekintett a távolodó kocsi után, mintha túlszolgálló kedvesét vitte volna elfele.
 -Ugyan mikor juthatok leghamarább Pestre?
 -Ha köszönni is tudna az úr, bizony csak holnap hajnalán, mikor a tegnapott túlélt kakasok, bízván gazasszonyik jóindulatjában, uraik étvágytalanságiban köszönték szőke napunkat, ki fölkelve mint elsőbálos leányzó pirul. Merthogy az úr vonatja többet késett mintsem hogy a gyors tíz percig bevárja.
 -Hanem gyönyvirágszál, ugyan mi volt e vonat mi most járt ki Hatvan fele a kettőröl?
 -Mondtam én az úrnak, hogy többet késett a vonatja, a tíz perc letelt, ugyan csak nem magáért késeltettem volna utasítás ellen a vonatot?
 -Ringyó, ringyó, pedig még el sem hagytam sosem! Igaz szerencsémre meg sem ismertem soha...
 Szindbád már nem emlékezett, miképp is ért vissza akkor vissza Pestre, hol akkor még lakott- épp hol. Keze mindenféle sárgult borítékú levelek közt kutatott, mi leveleket még az esztendőben hozta a zöldkabátos postás. A mindenféle levelek közt egy bontatlan borítékot lelt. Nézze meg az ember! A Savoya-parkot, numeró 112 adták fel, az aradi 13 s az Neugebilde-i Batthiány Lajos vértanúk kivégzésének évfordulóján, Baticz művészi belföld- bélyegével. A Savoya! onnan indulnak a numeró 18-as villamoskocsik, kezdetben csak bevásárlók utaznak véle, mnt szombat déllelőtönként a 47-es, 49-es villamosok UV, Ep s Fp kocsiival volt szokásban- még az március 31-előtt Szabadságról nevezett hídon át a numeró egy vásárcsarnokhoz, a Fővám térre- vajon jártak e bevásárolni botváltós BPV-127-el? Ez volt talán az utolsó Ikarusz, mi István-napkor (nem az igazin) utoljára ment át a hídon. A két kocsi búgva, mint szili százkilós tehervonattal gyorsulva, eldöcög a Déi Vasút sínjei mellett. Nyaranta kék gigant-mozdony keszhelyi gyorssal ( csak nem a MURA-HELIKON?) lépked, mintha a Redout parketjén volna, vajon ki emlékszik még arra, mikor a Stefi gróf divatba hozta a csádást?- nem EC 48-49 re gondolt persze Szindbád... s a villamos utasai vágyakozva integettek a vonat pasasérjainak, kik Keszthely, vagy Füred mulatói fele száguldottak észtveszejtő sebességgel... A tátra-kocsik még az albertfalvai "Budafok" remíz előtt csatlakoznak a BBVV Városház téri, Kamaraerdei vágányaihoz, majd elhalad a villamosokkal teli udvar előtt, hol még nem is oly rég 50-40 éves UV-villamosok, 70-60 éves FP, EP pótkocsik uralkodtak, most azonban inkább csak az egykoron magukat kissebségben tudó tátra-kocsik voltak jelen- nomeg persze az almaradhatatlan hó-mukik, minden nyaraknak kedves színfoltjai, mikor légfékes oktatás keretében előgördülnek a napfényes csarnoaikból, hol olaj szívet pezsdítő illata leng. Megtörtént Szindbáddal már az "52-es ágyú" ban töltött István, s a budafoki "Veres Medve" Sámuel napja után, hogy kitudja mijártában, egy numeró 18-as kocsira szálott föl, s azzal már Keenföldön járt, mikoron a vezető bemondotta: "a kocsi 41-es ként Kamaraerdeig közlekedik!". A tátra kocsik futásukat a 41-es villamoson kezdették Budapesten, s ezt Szindbád mindig is jól tudta. S azt is, hogy igen csak ritka látogatók a budaörsi határban ezek a "kádár-kocsik" ( s nem ferencjóskaiak, mint azt útközben egy utas megjegyezte volt (pontosaban: "No igen, ezek a kocsik is még a monarchiából valók..."). A kocsik tovább vágtattak, végig a Fehérvári úton, mi ha nem kanyarodott volna el, egyenest átszelte volna az Gellért-hegyet. Galvani utca! Be nagyon is örültek a nők mindenféle bizsuknak, ha szép szavakkkal adta át, s be haragosak tudtak lenni, ha kiderült, hogy az arany csak galván a rézen. A kulturház után, tehervonat dübörög, tán épp ide, olnába jön, majd a kocsi halad ott, hol a nyár javán még végállomása volt, s hov Szindbád néha még ma is elindult, ha Óbudáról szándékozott a Veres Medvébe eljutni, s az Schönerz Zoltán (ma október 23-a) úton leszállott. Érdekes busz is ez a 86! Két redakció is van elette, minkettő ugyanazt az oldalán,- egyik Ó, míg másik Új- Buda. S vajon ki volt Schönrz Zoltán? Minden estre, a DISZ "József Attila Olvasómozgalmában", hol a magyar, s világ irodalom legnagyszerűbb szerzőiből csemegézhettek (Dickens, Gajdar, József Attila válogatott,- nővére "Város peremén"-jével egyetemben, Fagyejev, Fucik, Illés Béla, Furmanov, Ketlinszkaja), s a politikai művek: "Az ifjú Lenin", "A komszomol dicső útja", "korvin ottó élete", mellett ott volt T. Szerémi Borbálaától Szhönerz Zoltán. Megáll a villamos a Gárdonyi téren, mi a bartók Béla útnak öblösödése (mint a Lágymányosi tó volt Dunának), s hol egy háznak földszintjén a Hadik Kávéház-ban, szatyor bárban, mulatatta idejét annó Karinthy s Devecseri család, míg az emeleten valami Sóti patikárius, Csotvári Tivadar mázolta óriás vásznait, mibe majdnem acélkemény búzaszemeket ömlesztettek halála után. (írók, muzsikus, festő- már csakegy szobrász van hiányban). A négytengelyes vasbatárok a Gellérthegy sziklái alatt bilegtek, mint Rákospalot-Újpesten az EC az ötön, s a szomszédos vágányon valami csuklós kocsi dübörgöt el. igazán érdekes! Vajon miféle nevet is viselhetnek ezek a nyolctengelyes vaskígyók? Olvasta Szindbád nevüket valahol már CsMG2-nek, máshol ICs-nek, míg egy kísértetjárta bérházban, hol a három emeletből mindössze egy szintet lakott részben egy könyvtár, minek látogatóit az épület tulajdonosa takarításra szólíot fel, s hol bizonyosan bárki érdeklődhetet a józsef Attila Olvasómozgalom arany, ezüst, s bronz rendjei felől, lévén a Szabó Ervinről nevezett Székesfővárosi könyvtárak egyike. Ebben a kísértettbérházban látta tehát Szindbád azt a képet a körfolyosón- hol éjelente a régi lakók látogatják egymást, plegykálnak a vénan megholtak, s váltanak csókot, kiket fiatalon vitt el a tüdővész s egyébb halálos nyavaják,- mi az Nyugati pályaudvar acél-üveg kapuzata előtt- hol néha kijárnak a vonatok (gondoljunk akár csak Örkényre, vagy arra, mikor kapcsolatlan állította be a bobó a szerelvényt- persze, hogy csak a villamosmegállóban álllt meg, de legalább nem kellett sokat gyalogolni! Az volt az igazi intermodalitás!,- UV-kocsikat ígért, míg a képen csak csatolt ICs-volt található- biztosan valamely pajkos kísértett cserélte ki... Elballagott a kocsi hegykeresztelő (akarommondani- düllőkeresztelő) Döbrentei terén, majd átvágott Tabánnak hűlt helyén, elvágtatott a templom mellett, mely templomban Steffi gróf esküdött, s mely templomot később maj oly ügyesen hosszabították meg- a szentély kijjebb cscsúsztatásával- nyomai ma is megfigyelhetők)- a Vérmező következett, s Déli Vasút, mire megérkezett az Moszkva térre- hol egy angolvason egykoron úgy estek ki az ícsék, mint valami vas gyökén 52-es gigant, miről a Mézes Völgyöt látott képet Szindbád nyáron- hernyó-kocsikon érkezett Szindbád- azonban nem Siemens-hernyókon, mint a kísértettkönyvtárban olvashatta egy más kép alatt- a kétezres kocsikat (vajh miért nem találom sose 2000-et?) inkább pondrónak, vaspondró-nak kéne becézni...,-nem Siemens ernyókon, hanem GANZ-hernyókon, jóféle 17,2m csaptávolságó Bmx-kocsikon. Békeidőben innen persze tovább baktatott volna, Hűvösvölgy felé (a János kórház előtt most a temetői 59-nek kéne védállomásoznia (ilyen még 28 s 37 is: Rókus Kórház-Temetők), azonban Szép Ilonáig- hol a Nagy féle cukrászdában lőtték le volt Ságvári Endrét 1944 júliusán..., úgy föl voltak szedve a sínek, mint Gyöngyös s Vámosgyörk közt ugyancsak annó 1944.
 Node, nézzük csak már azt a levelet! elővette hát bronz levélkését, mire mindenféle szirének, s borozó hölgyek voltak felvésve, hogy a rideg férfiaknak olvasás közben jókedvüket megtartsák- s fölhasította a borítéknak tetejét, mint szűzhó szánka alatt- sercent a papír, s Szindbád kiemelte a helytörténész nénik s bácsik Selényi-pornografált 2007 őszi idényre szolló kétrét hajtott meghívóját. József Nádor, Kőszeg hirdette az elődásokat, legvégül pedig: A Nagykörúton végestelen végig. Hej, hol van az már? Hova tűnt már a Gordiusz, Karinthy-színpad, Kinyerma, Véges Végtelen? Valóban vége volna már az emberiség kultúrájának dicső történetének, min Vekerdi s Herczeg urak vezették végig frissen a hallgatót? Valóban végetért volna minden Newton s Kartéziusz idejében?
 A Nagykörúton végstelen végig! Valóban. A Boráros téren várom a kettős kocsit- mert a körutca immáron csatolt ícs-vel kőrutca- igaz, láttam én már olyan filmet is, minek elején pótos UV-k forogtak a Szent István kőrúton, s utaztam végig már csatolt UV-n is, nem beszéle a vasponrókról, mik miután szerncsésen átkeltek Józsefvárosból Erzsébetvárosba, segítőkészen figyelmeztetik a pasasért: "A jármű időnként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük mindig fogódzkodjanak!", s ki is írja ezt rubintpiros kijelzőjén, mint ahogy a Három holló melletti terévzvárosi operában szokás a Trisztán alatt. A Boráros téri- avagy Horhthy Miklós- avagy Petőfi hídról már közeleg a karcsú acélkocsi, numeró 4 avagy 6,- ebben az irányba lényegtelen. Szigetperon legközelebb az Oktogonon lessz, kényelmesen megpihenhet hát az ember a bal-ajtóban, s nézve kifele a szomszédos vágányra. Itt valahol egy kis utcában van Bódy Gábornak emléktáblája- be nagyszerű film is az Amerikai Anzix! A kocsi liggatottfa plafonjáról melegen világító izzók csüngtek alá, mint embernemjárt barlngokban, panelházakban denevérek szokása, s meg se rezzentek, mikor váltón döccent át valamely forgóváz (ha nem iskaláka, de azért megteszi, bár valószínűleg a 100-at sem bírná ki...). Hátam megett most lehet a Pesterzsébet (Leninváros-ki mint ismeri) fele menő villamosok indulási helye, s a megállóban Galmb Séndor s Latinovits Zoltán színészek emléktábája. Latinovits! Vajon honnan oly ismerős e név? A Víg Szinházban játszott egyszer a Tizsták-ban (no, ezt a darabot is környékbeli írta, bár Ozora nem pont a szomszédban van). A másik vágányon néha a négyes s hatos kocsik álltak be-ki a forgalomba. Itt lehetett beugratni a matematikus deákokat (kik általábana Horváth Mihály téri gimnázumba jártak) : "Befogók 4 és 6, átfogó pedig mégis 76,14, s nem 7,21, amint várható lett volna." Tovább vágtatnak aztán a kocsik, megállapodnak vagy egy percre Kilián-laktanya előtt, keresztezi az Üllői utat- mennyit kavarogtak az UV-k azon is! Elszáguld a filmszínház előtt, hol bemuttni szokták a legfrissebb mozifilmeke- persze csak azokat, mik nem indulak előtte valami szemlén, fesztiválon. Legközelebb Baross utcában cserél utasokat a kocsi, reggel diákok szállnak le (ha nem maradnak fen véletlen, merengvén valami szép matematikai feladványnon, mire majd valahol az Oktogon után lelik meg a megolást- s siethetnek vissza (habár meglehet, hogy a portás már ismeri ezen szokásuk). A sarkon valami Krúdy söröző van- igen jeles író lehetett ez a Krúdy, egy regényét én is olvastam "Mit látott Vab Béla...", a regény a teréziavárosi Szív utcában végződött befejezetlen, mint Hasek Svejk-je (be szép is volt, mikor a CD bisztrókocsija jelentette egy időben bobó mögé csatolva a Lajosmize-Kecskemét személyvonatot- legalábbis ezt álmodta egy viharos éjszakán- mint tudjuk eső idején az álom figyelembe nem veendő! Itt, a Baross utcánál keresztez először trolibuszt a kötutcai villamost a továbbiakban még négy helyett, villamos pályája viszont sehol sem keresztezi szintben, igaz régesterég, miután a Teréz körúton már fölszedték a Siemens méteres nyomközű alsóvezetékes, bécsi eredetű próbavillamosának sínjeit, itt, a Baross utcában jajdult ki a térre először normálnyomtávú, BVVV kocsi. Aztán a Népsznház utca! előbb gőzösvasút, majd az első pórázos villamos (persze ez is BVVV)- a lóverseny fele siető 29-es kocsik, hol vagytok már! No, de legalább a mesés 37-es villamos jár még ma is, igaz este csak a Serfőzdééig). Majd a Rákóczi út, hova is veszett 35 éve, DEC.23-án? Hova vesztek az UV-k, bukfencek? Hova veszett Kiráy utca, hol mielőtt még a Sugárút megépült volna, fiákerok kavargtak a gyalogosok köz- mint kerékpáros a Sabadság híd járdáján, mikor már gyalog is alig lehet átkelni...) majd pedig az első "modern" budapesti troli (J.V.Dzs. 70. születésnapján) felváltotta a villamost? Majd az Oktogonon puposodik a kisföldalatti alagútja felett, hol ugyanolyan kocsik viszik a pasasérokat, mint fenn a Teréz körúton, csak épp azok alacsonypadlósok, s esőben beáznak. Legvégre maradt pedig a Podmaniczky utca, hol egykoron a Városliget- Lipótváros irányú kocsik keresztezésén döccentek a kerekek- persze hol is voltak akkor még az ICS-k?!
 Ennyit hát a nagykőrútról bár ez csak a pesti, s annak is csak legszűkebb része. Nem utazok én már tovább a Berlini térnél, hol egykoron aTeréz körúti villamosokról a Szent István körúti kocsikra t kellett szállani, sem tovább a Margit királyleányról nevezett hídon, körúton, sem pedig Alkotás, Villányi, s Bocskai utakon.
Ahogy elnézem a meghívót, az előadást is megtartották már december 12-én, így hát már csak búszúzhatok az átkos 2007. évtől, s bízhato az 2008 esztendőben.
      VÉGE