V4
Huszonegy júliusi morzsa 2002 évből

 Azt hiszem mindenhol ott vagyok. Utolsó köröknél s elsőknél, napi fogalomban s nosztalgiákban. Sokat utaztam. Most megfáradtam. És holnap avatják Kádárdüllőn az új kettőspályát! Nem, annyi erőm nincs, hogy leírjam mindazt, mit nékem anyai nagybátyám, Éol Ervin, a nevezetes Muzszikus, VB, irodalmár, s a természet (tudományok) nagy kedvelője -ki, mint muzsikus, persze a matematikát (merthogy az nem természettudomány!) sem vetette meg,- mutatott a változó Magyaramália ezer arcából. Kissráckorom üvegcserepei.
 Egyes utakra összeállt a nagy négyes (Miklós bácsi sajnos kilencvenhétben meghalt), máshova csak nagybátyámmal, esetleg Brahival mentem. A képek már mind sajátak, ezért előrre is bocsánatotk kérek... (Én még csak tanultam a Cmehát...)
I.: Cifrarévi csendélet. Piroska bebocsájtásra vár, míg egy cickány vagy tíz B-vel nyúzatni indul.
II.: No, egy jó kép van már az oldalon. Persze hogy nem én csináltam... De hátha a génekben rejlik ennek is a titka? Mindenesetre bűbájos fotó, villanyvasút a karácsonyfa alatt. Ganzamál gyártású Bbmot és V42, a kocsiket a kiválló minőségéről híres Bozsókd szállította. Illetve becsúszott egy távteher Ulka zetorjával. Hogy még igazibbnak tűnjék...
III.: Ez viszont már sajnos az én képem... Böbe valahol Igócsaród fele. Nem tudom miért, de nékem mindig ezek a pusztában száguldozó öttengelyes motorokat látom Beetoven hetedik szimfóniája második tételének első nótája alatt. Sokak kedvence, igazi sláger, de személy szerint nékem nem kedves. Ez a böbékre persze nem vonatkozik...
IV.: Miképp jártak körül a böbék Igócsaródot? A-változat esetén van hadrafogható kisdácsia, s az kispurizk a kéttengelyes MÁV-zöld kocsikkal normáltároló I-re.
V.: Böbe átmenőn megkerüli,
VI.: S rájár. Ha nem teljesül az első feltétel (azaz ez a B-verzió),
VII.: akkor egy tolatásvezető kalimpál a kocsisor végén, s a böbe tol ki (ez persze valamikor máskor készült, mint az előzőek...- figyeljük meg, a böbék sem ugyanazok!).
VIII.: Mivel ennek az igócsaródi utaknak legfőbb oka az volt, hogy csúnya piros vonattal kívántam utazni (Hisz A-n négy évig csodálhattam), nomeg egy jót böbézni), hát itt van kető is. A Zsenyérire szálltunk, talán régi szép emlékeink hatására... Mindegy, a jegyből futotta, hát fölszálltunk rá.
IX.: Zsenyér, a teherre itt egy másik csúnyapirosmozdony- Mk48-2002 jutott.
X.: Ismételten átkelltünk a Treppen, immáron nyáron, s ismételten itt állunk Darvasd vasútállomáson, kamerástul s várón. Nagydácsia még maradt, de a kocsik immáron négytengelyesek. A háttérben már látható a MAÁV legfrissebb beszerzése: használt szergely. Végre egy normális dízel-tehergép... legalább lehet(ne) kidobálgatni a mára lassan hatvan évessé váló dromedárokat (no jó, a leidősebb is fiatalabb mint A GyV...)
XI.: Nagy ugrás (ki is mondta? mikor? hol?- azt hiszem, Bartis Attila "Neil-avagy az emlékezés története"- novellájában rosszul emlékezett. Egy nappal siettete a nagy eseményt... S mint tudjuk, plusszal indított vonat még lehet, de minusszal?!) Bilinye, V47-005 gyorsvonat élén. A kocsik a bozsókdiak legújabb fejlesztése.
XII.: Neue Waggen, belülről. Hej, ezt a kényelmes morzsaszín hernyóülést aki kitalálta! Az embernek egyszerűen nincs kedve fölkellni belőle...
XIII.: Pedig föl kellene. Merthogy Bélesen gépcsere (Sehényig nincs póráz). M63-011. Nemsokára már sokkalta ritkább vendég lesz erre. (De legalább végre az ötvenesen valóban százhússzal mehetnek majd a gyorsok a százhuszas pályán...
XIV.: Sehényről még Dromedár hozza a terhet. Ti is meg lesztek tizedelve hamarost... Mit mondjak. Baromerős gép, vérbeli teher (max 60 km/ó), sorozatos pályagyilkos, a környezetvédelem szóról természetesen még csak nem is hallott... Igaz is, nagybátyám képei közt találtam egy igazi zwackkot-
XV.: 1987 február 17-én dromedár (M60-012 +2002.SzE.17.) viszi a darvasdi személyt. Igaz, nyáron úgyis kicserélték a pályát... De addig is szaporodtak a lassújelek...
XVI.: A villanygőtés Bükkönd-Béles személyt még M61-005 előfogatolja. Hát végetértek a negyvenes dízeleivel töltött szép idők? (Függényre költöztök...)
XVII.: Villanygőte?!
XVIII.: A kocsija hasonló a gyorséhoz, csak kissé Bhv-bb.
XIX.: Mikor még igazi Ganz-Jendrasikok adták a Komócs-Tírő személyt... Itt jegyzem meg, lassan vége lesz a jendró-klónok uralmának (bizony, már ők is elmúltak harminc évesek...). Győzedelmeskedett az ikaruszok támadása, bevették Saródot.
XX.: Talán akkor volt igagazán érdemes élni, mikor a két vetélytárs még ténylegesen vetélkedett, s ők vitték a Kuliszár-Sükköd személyt, nem holmi dízelgőték. M47-2032 és M46-2017 kereszeznek Komócsot, mögöttük még a jó öreg bozsókdi négytengelyesek (azóta már ők is közelebb kerültek Fiktovhoz).- Illetve maradtak a gyorsfordában. Komócs... Oly bályos a két fő és egy raktár vágányával... Amíg esetleg a "fővonal" vonatatai kereszteznek, addig a tírői szerelvény kihúz nagyjából a bejárati jelzőig. A kép hátterében erős nagyítóval ki is vehető...
XXI.: Bz kocsik ekkor már csak négy vonalon jártak. Abanovográd- Drezsina- Bucsu- Béder (3 as számot viseli a vasutak menetrendjében); Fiktov-Héllyalmás- Madaras- Igócsaród (15); Fiktov-Héllyalmás- Madaras- Kommány (16); s végezetül Kamak-Rahmány- Szelesbészkényszöllős (34). Mikor a zetor még Bz-kel fordult...  Képünkön Pécsóvárra érkezik M31-2004.
XXII.: 2002 juliusa. 102 évvel az után, hogy Szindbád az ügyvéd nejét kocsikáztatta, én találkoztam Bob heceggel. Látszott azért rajta, hogy törődnek vel Fiktov-Déli fűtőházban... Épp öt Bzx kocsit vitt Mikolád fele (így tehát ő volt a mezeimetrópótló...). (Egyébként pótolgatta ő Leopold Mozartot is. Bajlós előjelek...)
XXIII.: Ó, azok a kétezer kettő juliusi napok. Még keresztehetett Szegfűhalom kitérőben a két átokfiat (ld. fent). Azután julius 30-án megérkezett a három új villanygőte, s mindketten visszavonulhattak tizenkét évig megzargatott muzeális nyugalmukba (a mendemondák szerint Bölényesen). Julius 30? Akkor persze már újra otthon voltam. Még négy évet otthon is maradtam.
VÉGE!